Létezik egy zseniális kérdés, amit érdemes bizonyos szituációkban feltenni magunknak. Sőt, nem csak feltenni, de leginkább megválaszolni. A helyszín egy családi ebéd, vasárnap. Többszörös szülinapi köszöntésekkel, sok-sok vendéggel. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, és igyekszem mindig valamilyen különlegességgel is szolgálni, az ebédet illetően. Ehhez valami miatt eltántoríthatatlanul ragaszkodom. Pedig pontosan tudom, hogy a családom nagy része a klasszikus magyar konyhát kedveli, de azért én rendszeresen bepróbálkozom. Azért vannak, akik örülnek ennek, különben már régen feladtam volna. 🙂 Az új receptet levadásztam, hozzávalókat beszereztem. Mindenkit felcsigáztam, hogy most valami zseniális finomságot kóstolhat a júliusi forróságban. A neve: zöld gazpacho. (zöld színű zöldségekből álló hideg leves) A zöld színű levesek mestere vagyok, így ezen már senkinek nem szaladt fel a szemöldöke. De az íze valami elképesztően keserű lett. Igen, az uborkát nem kóstoltam meg, mielőtt beletettem. 🙂 Totális katasztrófa. Olyan nagyon szerettem volna időre, valami nagyon különleges finomságot tálalni a meglehetősen éhes társaságnak. És ekkor jöhetett a varázskérdés: Mi a legrosszabb, ami történhet?
Ennyi. De semmiképpen sem megy bárki, éhesen haza. Semmiképpen nem jelenti azt, hogy többé nem fogok próbálkozni. Semmiképpen nem leszek kevésbé szerethető. Ez az egyszerű kérdés segíthet a hétköznapi helyzeteket, amelyek első érzésre katasztrófának tűnnek, egy kissé más perspektívába helyezni. De most komolyan! Mi a legrosszabb, ami történhet?