Az előző bejegyzés után több visszajelzést is kaptam. Volt, aki azt írta, sajnálja, hogy ilyen rossz élményeim vannak. De volt, aki értékelte, hogy mertem írni a Karácsony ezen olvasatáról is.
Félreértések elkerülése végett: én nagyon szeretem az évnek ezt az időszakát! A fényeket, az illatokat, a hangokat, a hangulatot, és a csendet, a várakozást, a díszítést, a készülődést, a sütést-főzést, az ajándékozást, a vendégjárást…
Nagyon szeretném, ha egyszer egy olyan nagy ebédlő asztalom lenne, ahol az összes családtagomat leültethetném. És persze vendégül láthatnám. 🙂
Szóval a lényeg szerintem a mértéken van, ahogyan írtam, a kevesebb sokszor több, különösen Karácsonykor!
Munkám során, ha párokkal dolgozom szinte minden esetben előkerül a Karácsony, mint az egyik legnagyobb konfliktusforrás.
Miről számolnak be?
Egymástól nagyon eltérő szokásokról. Amikor két ember összekerül, akkor az otthonról hozott mintákból egy új, közös karácsonyi szokásokat kell kialakítaniuk. Meglepő módon ez néha még több évi együttélés után sem történik meg.
Félreértésekről. Miért nem tudja? Gondolhatta volna…
Túlzott alkalmazkodásról, mártír szerepről, ki nem mondott elképzelésekről, rohanásról, fáradtságról.
És folyamatos megfelelési kényszerről.
Sorolhatnám még a példákat…
Hogyan teremthető meg mégis a békés ünnep?
Hiszem, és tapasztaltam, hogy elsősorban kommunikációval.
Jó készülődést, és békés ünnepeket mindenkinek!