A legtöbb, mi adható

Anyatársakkal beszélgettünk arról, mi az, amire egy gyereknek szüksége van. Érdekes volt, mert nagyon különböző személyiségű, életkorú, anyagi hátterű csapat verődött össze egy ovis szülinapon. Kiderült, hogy meglehetősen eltérően gondolkodunk erről a kérdésről…

Volt azonban valami, amit kivétel nélkül mindenki megemlített: a nyugodt környezet. De mitől lesz egy család, egy otthon nyugodt?

Mennyire függ egy család hangulata az anyukától? Szuperebbnél szuperebb programokra, fejlesztő foglalkozásokra vihetem a gyerekeimet, ha meg van hozzá az időm, az anyagi hátterem. De vajon mit érnek ezek, ha hazaérve a gyerekeim egy szerepeivel küszködő, elbizonytalanodott, feszült, bezárkózott anyukát találnak?

Hogyan fogják elhinni, hogy felnőttnek lenni jó, hogy nőnek lenni jó, hogy anyukának lenni jó?

Amikor vártam a gyerekeimet rengeteg kért és kéretlen tanácsot kaptam a gyerekneveléssel kapcsolatban. Arról azonban senki nem beszélt, hogy mennyire meghatározó lesz a családunkban az, hogy én hogyan érzem magamat.  Ez nem jelenti azt, hogy tökéletesnek kell lenni, ahogyan sokan félreértelmezik. Éppen ellenkezőleg! Lehetek fáradt, kialvatlan, sokat dolgozó vagy éppen munkát kereső, túl sovány vagy kissé kigömbölyödött. Lehetek precíz vagy rendetlen, ügyes logisztikus vagy szétszórt, ha a helyemen érzem magamat, akkor a családtagjaim is jó helyen érzik majd magukat.

Rájöttem, muszáj jóban lennem magammal, mert én vagyok a legtöbb, mi adható. 🙂