Siess!

Akkor vagy OK, szerethető, elfogadható, jó gyerek, ha ezt teljesíted!

Akik ezt a parancsot kapják a szüleiktől egész életükben magas fordulatszámon pörögnek. Muszáj mindent gyorsan csinálni!

Óvodásként akkor fognak szeretni, ha gyorsan öltözöm, gyorsan eszem, gyorsan fürdök, gyorsan pakolok és gyorsan elalszom este. Persze az utcán is gyorsan közlekedünk, hiszen a szüleimnek nincs sok ideje.

Később gyorsan megtanulok írni, olvasni, számolni, mert így nem lesz velem kapcsolatosan senkinek plusz feladata a családban.

És ez folytatódik különböző stációkon keresztül egészen életem végéig. Folyamatosan azt érzem, ha lelassulok, nem vagyok elég jó.

Ehhez a szülői parancshoz hozzájárul még a XXI. század tempója. Most a pörgés, a minél több helyen történő helytállás, a minél több feladat elvégzése a trendi. Ha sietsz és elfoglalt vagy, akkor fontos, sikeres vagy. Azt persze, hogy ez pontosan hogyan működik, és hosszú távon milyen ára van, az emberek többsége  nem látja.

Szerencsére egyre több helyen, és egyre több formában jelenik meg a slow mozgalom. Kitalálója egy olasz gasztroblogger volt, aki a fast food jelenséggel szemben hirdette meg a slow food mozgalmat. Mostanra ez már nem csak az étkezés területén van jelen, de a gyerekneveléstől kezdve a médiafogyasztáson keresztül, a városfejlesztésig megtalálható.  Igaz, ha ezt a parancsot kaptam, nem tudok velük mihez kezdeni. Elsősorban magamnak kell engedélyt adnom arra, hogy lelassuljak.

Mi van akkor, ha én alapvetően lassú vagyok? Lassan eszem, lassan készülődök indulás előtt, lassan tanulok, lassan oldom meg a feladataimat, lassan indulok el, lassan hozok döntéseket stb.

Vajon, ha ezek a szituációk megtörténnek valóban kevésbé leszek szerethető?