Akkor vagy OK, szerethető, elfogadható, jó gyerek, ha ezt teljesíted!
Létezik olyan forrás is, ahol ez úgy szerepel: Légy erős!
Akik ezt a parancsot kapják a szüleiktől nagyon nehezen lesznek képesek arra, hogy igazán felszabadultan érezhessék magukat életük folyamán bármikor. Legyél erős, tehát ne mutasd ki az érzéseidet, ne tedd szóvá, ha valamilyen helyzetben nem érzed jól magadat.
Ez mind a nők, mind a férfiak esetében gyakran megfigyelhető.
Egy fiúgyerek, ha a szüleitől nem, akkor a nagyszülőktől, vagy a szomszédoktól biztosan hallani fogja: “Egy igazi fiú nem sír!” Nyilván minden kisfiú igazi fiú szeretne lenni, ezért szépen lassan megtanulja visszaszorítani az effajta érzelem megnyilvánulásokat. Bár, hogy valójában mit is takar az igazi jelző, arra nemigen derül fény. Ez olyan mélyen bevésődik a kisfiúk tudatába, hogy később már nemcsak a szomszéd nénitől, de a kortársaitól is ezt fogja hallani. Síró férfi kb. két esetben kap felmentést: ha gyereke születik vagy ha temetésen van.
A kislányok még sírhatnak. De itt is elérkezik egy kor, ami felett megjelenik egy új kategória, az erős nő. Ő az, aki nem sírdogál feleslegesen, nem nyavalyog, kibírja, végigcsinálja az életét. Leírást arról, hogy egy sírás mikor jogos és mikor felesleges, nem találtam… Arról sem, hogy vajon a gyenge vagy az erős nők a boldogabbak…
Bármilyen kapcsolatban (szülő-gyermek, testvér, pár, baráti) a kommunikáción áll a kapcsolat minősége. Azon, hogy hogyan tudom a másik tudomására hozni többek között, hogy mi az, amire szükségem van és hogyan érzem magamat.
Félek, ha őszinte vagyok, akkor kiszolgáltatom magamat. Félek, ha az érzelmeimről beszélek a környezetem gyengének fog tartani. Félek, hogy nem tudok bizalmon alapuló kapcsolatokat működtetni.
Vajon, ha ez így van, akkor valóban kevésbé vagyok szerethető?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: